baba név, név adás, férfi nevek, férfi név 2018, baba név, anyakönyvvezethető nevek, kisbaba, lány név, kislány név,

ABÉLIA
– latin eredetű; jelentése: tölcséres virágú díszcserje.

ABIGÉL
– héber eredetű; jelentése: az apa öröme.

ADA
– héber eredetű; jelentése: felékesített, szép.

ADALBERTA
– germán eredetű; jelentése: nemes fény.

ADÉL
– német-francia eredetű; jelentése: nemes.

ADELAIDA
– német-francia-angol eredetű; jelentése: nemes.

ADELINA
– német-latin eredetű; jelentése: nemes.

ADELINDA
– német-latin eredetű; jelentése: nemes kígyó, nemes pajzs.

ADINA
– az Ada német továbbképzése.

ADRIÁNA
– latin eredetű; jelentése: hadriai.

ADRIENN
– latin-francia eredetű; jelentése: hadriai.

AGÁTA
– görög eredetű; jelentése: a jó.

AGNELLA
– latin eredetű; jelentése: bárányka.

ÁGNES
– görög eredetű; jelentése: szent, tiszta, szemérmes, érintetlen, szűzies, tartózkodó.

AGNÉTA
– az Ágnes kicsinyített formájából.

ÁGOSTA
– az Auguszta régi magyar formája.

ÁGOTA
– az Agáta régi magyar formája.

AIDA
– Verdi Aida című operája nyomán.

AJÁNDÉK
– magyar eredetű; jelentése: Isten örömet szerző ajándéka.

AJNA
– finn eredetű; jelentése: szépség, báj, kedvesség.

AJNÁCSKA
– magyar eredetű; jelentése: Ajnácskő (régebben Hajnácskő) nevű Gömör megyei vár.

ALBERTA
– német eredetű; jelentése: nemes, fényes.

ALBERTINA
– német eredetű; jelentése: ragyogó, fényes.

ALDA
– germán-olasz eredetű; jelentése: nemes.

ÁLDÁSKA
– magyar eredetű; jelentése: áldás.

ALÉNA
– a Magdaléna önállósult rövidítése.

ALETTA
– német-olasz eredetű; jelentése: nemes.

ALEXA
– az Alexandra név rövidítése

ALEXANDRA
– görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész, az embereket oltalmazó.

ALEXIA
– görög-latin eredetű; jelentése: férfias lelkű segítőtárs, védő.

ALFONZA
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.

ALFONZINA
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.

ALFRÉDA
– germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.

ALICIA
– francia-spanyol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ALIDA
– német eredetű; jelentése: nemes.

ALINA
– az Adelina összevont alakváltozata.

ALINDA
– az Adelinda összevont alakváltozata.

ALINKA
– az Alina önállósult becézője.

ALIZ
– héber-germán-francia-angol eredetű; jelentése: nemes, harcos, bölcs.

ALMA
1. – germán eredetű; jelentése: erőfeszítés a harcban + védelem;
2. – latin eredetű; jelentése: tápláló, felfrissítő;
3. – angol eredetű; jelentése: az almai csata nyomán.

ALOJZIA
– német eredetű; jelentése: egész + bölcs.

ALVINA
– germán eredetű; jelentése: nemes barát.

AMÁBEL
– latin-angol eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

AMADEA
– latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!

AMADIL
– spanyol eredetű; jelentése: kedves, szeretett.

AMÁLIA
– germán eredetű; jelentése: az Amálok (gót királyi család) + védelem.

AMANDA
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

AMARANTA
– görög eredetű; jelentése: hervadhatatlan.

AMARILLA
– görög-latin eredetű; jelentése: fényes.

AMARILLISZ
– görög eredetű; jelentése: fényes.

AMÁTA
– latin eredetű; jelentése: kedves, szeretett.

AMÁZIA
– latin eredetű; jelentése: kedves.

AMBRÓZIA
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan

AMÉLIA
– az Amália névből.

AMELITA
– az Amélia kicsinyítőképzős származéka.

AMETISZT
– görög-latin eredetű; jelentése: nem részeg, a részegséget megakadályozó szer.

AMINA
– német-olasz eredetű; jelentése: védelem.

ANASZTÁZIA
– görög eredetű; jelentése: a feltámadott.

ANDREA
– görög-latin eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANETT
– az Anna önállósult francia becézője.

ANETTA
– az Anna olaszos-latinos kicsinyített formája.

ANGÉLA
– görög-latin eredetű; jelentése: angyal, követ, hírnök.

ANGELIKA
– latin eredetű; jelentése: angyali, angyalhoz hasonló.

ANGELINA
– az Angéla kicsinyítő továbbképzése.

ANGYALKA
– az Angéla, Angelika régi magyaros formája.

ANIKÓ
– héber-székely eredetű; jelentése: bájos, kedves, Isten kegyelme.

ANITA
– az Anna és a Juanita (magyarul: Johanna) spanyol becézőjéből.

ANNA
– héber eredetű; jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj.

ANNABELLA
1. – az Anna és a Szibilla vegyülése;
2. – az Amábel skót módosulata.

ANNAMÁRIA
– az Anna és a Mária nevek összekapcsolása.

ANTIGONÉ
– görög eredetű; jelentése: nemzettsége által kiváló, kiemelkedő.

ANTONELLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTÓNIA
– latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTONIETTA
– az Antónia olasz kicsinyítőképzős származéka.

ANZELMA
– latin eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.

APOLLÓNIA
– görög-latin eredetű; jelentése: Apollónak szentelt.

ARABELLA
1. – spanyol eredetű; jelentése: kis arab nő;
2. – skót eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

ARANKA
– magyar eredetű; jelentése: az arany szó kicsinyítőképzős származéka.

ARANY
– magyar eredetű; jelentése: aranyos, aranyműves.

ARIADNÉ
– görög eredetű; jelentése: nagyon tiszteletreméltó, szent.

ARIANNA
– az Ariadné olasz formája.

ARIELLA
– héber-latin-olasz eredetű; jelentése: Isten oroszlánja, Isten tűzhelye.

ARIKA
– a török eredetű Réka alakváltozata.

ARMANDA
– latin-germán-francia eredetű; jelentése: hadba menő.

ARMANDINA
– az Armanda -ina képzős származéka.

ARNOLDA
– latin eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

ARTEMISZ
– görög eredetű; jelentése: friss, egészséges.

ÁRVÁCSKA
– magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

ASZPÁZIA
– görög eredetű; jelentése: kedvelt.

ASZTRID
– ósvéd eredetű; jelentése: akit az istenek jóindulata elvarázsolt.

ATALA
– az Atália név alakváltozata.

ATALANTA
– görög eredetű; jelentése: mondabeli vadásznő nevéből.

ATÁLIA
– héber eredetű; jelentése: Isten fenséges.

ATANÁZIA
– görög-latin eredetű; jelentése: halhatatlan.

AUGUSZTA
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

AUGUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

AURA
– latin-angol eredetű; jelentése: aranyos.

AURÉLIA
– latin eredetű; jelentése: aranyos.

AURÓRA
– görög eredetű; jelentése: hajnalpír, hajnal, hajnalhasadás.

AVARKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

AZÁLEA
– latin-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

BABETT
– héber-görög-német-francia eredetű; jelentése: idegen, külföldi.

BARBARA
– görög eredetű; jelentése: idegen, külföldi nő.

BÁRSONYKA
– magyar eredetű; jelentése: bársony

BEA
– a Beáta és a Beatrix nevek rövidüléséből.

BEÁTA
– latin eredetű; jelentése: boldog.

BEATRIX
– latin eredetű; jelentése: boldogságot hozó

BEGÓNIA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

BÉKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BELINDA
– germán eredetű; jelentése: kígyó (mint a rejtett tudás jelképe).

BELLA
– olasz-spanyol eredetű; jelentése: szép.

BENÁTA
– a Benedikta név becézőjéből.

BENEDETTA
– a Benedikta olasz eredetű változata.

BENEDIKTA
– latin eredetű; jelentése: áldott.

BENIGNA
– latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

BENJAMINA
– héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

BERENIKÉ
– görög-makedón eredetű; jelentése: győzelmet, diadalt hozó.

BERILL
– óind-angol eredetű; jelentése: tengerzöld színű indiai drágakő.

BERNADETT
– germán-francia eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

BERNARDA
– germán-latin eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

BERTA
– német eredetű; jelentése: Perchta istennő nevéből.

BERTOLDA
– germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

BETTA
– a Babett, Berta és Erzsébet neveknek becézőjéből alakult.

BETTINA
– a Betta név nőiesítő képzővel való továbbképzése.

BIANKA
– a Blanka név olasz formájából.

BIBIÁNA
– a Viviána név alakváltozata.

BÍBORKA
– magyar eredetű; jelentése: bíbor

BLANDINA
– latin eredetű; jelentése: hízelgő, kedves, barátságos, szíves, nyájas.

BLANKA
– középlatin-spanyol eredetű; jelentése: fényes, ragyogó, tiszta.

BOGÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BOGÁTA
– szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag

BOGLÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos, gomb alakú ékítmény.

BOLDA
– magyar eredetű; jelentése: boldog.

BONAVENTÚRA
– latin eredetű; jelentése: jó jövendő.

BORBÁLA
– a Barbara magyaros módosulata.

BORISKA
– a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

BORÓKA
– a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

BORSIKA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

BRIGITTA
– óír eredetű; jelentése: erős, erényes.

CECÍLIA
– latin eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó.

CELERINA
– latin eredetű; jelentése: gyors, sebes, serény.

CELESZTA
– a Celesztina név alakváltozata.

CELESZTINA
– latin eredetű; jelentése: az égnek, Istennek szentelt.

CÉLIA
– a Cecília, Marcella és Sejla nevek önállósult indoeurópai becézőjéből.

CELINA
– a Marcellina és a Szelina nevek egybeesése.

CEZARINA
– latin eredetű; jelentése: hosszú, dús hajú.

CICELLE
– a Cecília régi magyaros alakváltozata.

CIKLÁMEN
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

CINNIA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga (rézvirág).

CINTIA
– görög eredetű; jelentése: Artemisz istennő mellékneve.

CIPRIÁNA
– latin eredetű; jelentése: ciprusi.

CSENDIKE
– magyar eredetű; jelentése: csendes

CSENGE
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSEPERKE
– magyar eredetű; jelentése: csiperke.

CSILLA
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: káka; nád hajtása; gyékénybél.

CSILLAG
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

CSINSZKA
– Ady Endre játékos névalkotása (csacsi-csacsinszka);

DÁLIA
– Andreas Dahl svéd botanikus nevéből; jelentése: a virág maga.

DALIDA
– Dalida olasz származású, francia énekesnő művésznevéből.

DALMA
– Vörösmarty Mihály névalkotása a dal szóból.

DANIELLA
– héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.

DARINKA
– szláv-magyar eredetű; jelentése: ajándékocska.

DEA
– latin eredetű; jelentése: Istentől adott, istennő.

DEBÓRA
– héber eredetű; jelentése: méh.

DÉLIA
– görög eredetű; jelentése: Artemis istennő mellékneve, aki Délosz szigetén született.

DÉLIBÁB
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

DELILA
– héber eredetű; jelentése: epedő, sóvárgó, finom, érzékeny.

DELINKE
– magyar eredetű; jelentése: szép termetű, deli, nimfa.

DEMETRIA
– görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.

DEZDEMÓNA
– Verdi Otelló című operája nyomán (Otelló feleségének neve).

DÉZI
– angol eredetű; jelentése: százszorszép.

DEZIDERÁTA
– görög-latin eredetű; jelentése: kívánt, óhajtott (gyermek).

DIÁNA
– római eredetű; jelentése: ragyogó.

DINA
– héber eredetű; jelentése: ítélet.

DITTA
– az Edit és Judit önállósult becézője.

DOLLI
– angol eredetű; a Dorottya, Dóra önállósult becézője.

DOMINIKA
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz, Istenhez tartozó; vasárnap született.

DOMITILLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: a Domitius nemzetséghez tartozó; legyőző, meghódító.

DONÁTA
– latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

DONATELLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

DÓRA
– a Dorottya önállósult becézője.

DORINA
– a Dorottya névnek csonkított és kicsinyítőképzős formája.

DORISZ
1. – a Dorottya, Dóra önállósult angol becézője.
2. – görög eredetű; jelentése: lándzsa.

DOROTTYA
– görög eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

DÖNÍZ
– görög-francia eredetű; jelentése: Dionűszosz Istennek ajánlott.

DULCINEA
– Cervantes Saavedra spanyol író Don Quijote regénye nyomán. jelentése: édes.

ÉDA
– germán eredetű; jelentése: nemesi származású; birtok, javak, szerencse, boldogság.

EDDA
– az Éda név alakváltozata.

EDINA
1. – germán eredetű; jelentése: Hedin városából való;
2. – germán eredetű; jelentése: állatbőr, bunda;
3. – az Éda név továbbképzése;
4. – az Edna név módosulata.

EDIT
– germán eredetű; jelentése: öröklött birtok, örökség, birtok, vagyon + harc; gazdag + harc.

EDNA
– ószövetségi eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÉDUA
– kun eredetű; jelentése: a hold fölkel.

EDVARDA
– germán-latin eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

EDVINA
– germán-latin eredetű; jelentése: az örökös barátja.

EGBERTA
– germán-latin eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

ELEKTRA
– görög eredetű; jelentése: arany-ezüst ötvözet; borostyánkő.

ELEONÓRA
– arab eredetű; jelentése: Isten az én világosságom.

ÉLETKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

ELIÁNA
– francia-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.

ELINA
– a Heléna spanyol-olasz formájából.

ELIZ
– az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.

ELIZA
– az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.

ELLA
1. – az Erzsébet (Elisabeth) és a Heléna női nevek önállósult becézője;
2. – az -ella végű magyar női nevek önállósult becézője.

ELLINA
– szláv eredetű; jelentése: hellén, görög.

ELMA
– az Alma név alakváltozata.

ELMIRA
– spanyol eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt, hercegnő.

ELVIRA
1. – nyugati gót eredetű; jelentése: akit az ereklye megvéd;
2. – az Elmira alakváltozata.

ELZA
– az Erzsébet (Elisabeth) német rövidülése.

EMANUÉLA
– héber-latin eredetű; jelentése: velünk az Isten.

EMERENCIA
– latin eredetű; jelentése: érdemekben gazdag.

EMERITA
– latin eredetű; jelentése: érdemes.

EMESE
– magyar eredetű; jelentése: anyácska.

EMÍLIA
– latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

EMILIÁNA
– latin eredetű; jelentése: az Aemelius nemzetségből való.

EMMA
– a germán Erm-, Irm- kezdetű női nevek önállósult becézője.

EMŐKE
– magyar eredetű; jelentése: anyatejjel táplált újszülött, bébi.

ENCIÁNA
– latin német-magyar eredetű; jelentése: tárnics virág.

ENID
– kelta-walesi-angol eredetű; jelentése: élet, lélek.

ENIKŐ
– Vörösmarty Mihály alkotása. jelentése: ünő, szarvastehén.

ENNA
– fríz eredetű; jelentése: kard.

EPERKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

ERIKA
– germán-latin eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

ERINA
– az Irén szláv alakváltozata.

ERMELINDA
– germán eredetű; jelentése: hermion néptörzshöz tartozó; hársfa, hársfából készült pajzs.

ERNA
– ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott, különösen a harcban.

ERNELLA
– az Erna olasz kicsinyítőképzős származéka.

ERNESZTA
– német-latin eredetű; jelentése: komoly, határozott.

ERNESZTINA
– német eredetű; jelentése: komoly, határozott.

ERVINA
– germán-latin eredetű; jelentése: a hadsereg barátja, vadkan erejű jó barát.

ERZSÉBET
– héber eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

ESTILLA
– Vörösmarty Mihály névalkotása.

ESZMERALDA
– szemita-görög-spanyol eredetű; jelentése: ragyogó, csillogó, smaragd.

ESZTELLA
– a Stella spanyol változata.

ESZTER
1. – héber eredetű; jelentése: mirtusz;
2. – perzsa eredetű; jelentése: csillag, bájos fiatal lány

ETA
– az Etelka rövidített és -a kicsinyítő képzővel ellátott származéka.

ETEL
1. – az Etelka önállósult becézője;
2. – angol eredetű; jelentése: nemesi származású.

ETELKA
– Dugonics András alkotta az Etele férfinévből.

EUDOXIA
– görög eredetű; jelentése: jó hírnévnek örvendő, tisztelt, megbecsült.

EUFÉMIA
– görög eredetű; jelentése: a jót emlegető, szerencsét kívánó, jó hírnévnek örvendő.

EUFROZINA
– görög-latin eredetű; jelentése: vidám.

EUGÉNIA
– görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.

EULÁLIA
– görög-latin eredetű; jelentése: jól, szépen, ékesen beszélő.

ÉVA
– héber eredetű; jelentése: élet, életet adó.

EVELIN
1. – az Éva francia (Eveline) és angol (Evelyn) továbbképzése;
2. – kelta-skót eredetű; jelentése: kellemes, kedves, tetszetős, jókedvű.

EVELINA
– az Éva továbbképzett származéka.

EVETKE
– magyar eredetű; jelentése: mókus.

FABIÁNA
– latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó.

FANNI
1. – a Franciska (Frances) becézője;
2. – a Stefánia (Stephanie) becézője.

FATIMA
1. – arab eredetű; jelentése: (ismeretlen) Mohamed legfiatalabb leányának neve;
2. – portugál eredetű; jelentése: egy portugál község neve.

FATIME
– a Fatima alakváltozata.

FAUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: szerencsés.

FEDÓRA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

FÉDRA
– latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

FEHÉRKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

FELÍCIA
– latin eredetű; jelentése: boldog

FELICIÁNA
– latin eredetű; jelentése: boldog.

FERNANDA
– germán-spanyol-latin eredetű; jelentése: béke + merész.

FIAMETTA
– olasz eredetű; jelentése: lángocska.

FIDÉLIA
– latin eredetű; jelentése: hűséges.

FILIPPA
– görög-latin eredetű; jelentése: lókedvelő.

FILOMÉLA
– görög eredetű; jelentése: az éneklést kedvelő, dalos kedvű.

FILOMÉNA
– a Filoméla olasz változata.

FILOTEA
– görög eredetű; jelentése: az Istent szerető nő.

FIORELLA
– olasz eredetű; jelentése: virágocska.

FLÁVIA
– latin eredetű; jelentése: a Flavius nemzetséghez tartozó.

FLÓRA
– latin eredetű; jelentése: virág.

FLORENCIA
– latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.

FLORENTINA
– latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.

FLORINA
– latin eredetű; jelentése: tekintélyes, hatalmas; virágzó, virágos.

FORTUNA
– olasz eredetű; jelentése: a szerencse istennője.

FRANCISKA
– latin eredetű; jelentése: francia.

FRIDA
– német eredetű; jelentése: béke, védelem, körülkerített terület.

FRIDERIKA
– német eredetű; jelentése: béke + hatalom.

FRUZSINA
– görög-magyar eredetű; jelentése: vidám.

FULVIA
– latin eredetű; jelentése: sárga, sötétszőke.

FÜRTIKE
– magyar eredetű; jelentése: fürtvirág.

FÜZIKE
– magyar eredetű; jelentése: növénynév.

GABRIELLA
– héber-latin eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GAJÁNA
– orosz eredetű; jelentése: föld.

GALAMB
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

GALATEA
– görög eredetű; jelentése: tejfehér bőrű nő.

GALINA
– görög-orosz eredetű; jelentése: nyugalom, csend, béke.

GARDÉNIA
– latin eredetű; jelentése: a növény maga.

GEMELLA
– latin eredetű; jelentése: leánygyermek az ikrek között.

GEMMA
– latin eredetű; jelentése: bimbó, egy szem gyümölcs, drágakő, gyöngy, pávaszem.

GÉNIA
– görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.

GENOVÉVA
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

GEORGINA
– görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó; dália, györgyike.

GERDA
1. – germán eredetű; jelentése: ág, vessző;
2. – germán eredetű; jelentése: dárda + bekerített hely; vessző, varázsvessző.

GERLE
– magyar eredetű; jelentése: galamb.

GERTRÚD
– germán eredetű; jelentése: a dárdák varázslónője.

GILBERTA
– német eredetű; jelentése: híres a Giesel-ek (a szabad nemesek) fiai között.

GILDA
– görög-latin eredetű; jelentése: pajzshordozó;

GINA
1. – a Georgina becéző rövidülése;
2. – a Regina becéző rövidülése.

GITTA
– óír-német eredetű; jelentése: erős, erélyes.

GIZELLA
1. – germán eredetű; jelentése: női túsz, női kezes.
2. – a Gisel-, Geisel- kezdetű germán női nevek önállósult rövidülése.

GLÓRIA
– latin eredetű; jelentése: dicsőség.

GRÁCIA
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltóság, kegy.

GRÉTA
– a Margaréta, Margit önállósult becézője.

GRIZELDA
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

GRIZELDISZ
– a Grizelda alakváltozata.

GUNDA
– a Kunigunda német rövidüléséből.

GYOPÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

GYÖNGYI
– a Gyöngyvér becézett formája.

GYÖNGYVÉR
– Arany János névalkotása; jelentése: gyöngytestvér.

GYÖNGYVIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

GYÖRGYI
– a Georgina női név magyarosítása.

HÁGÁR
– héber eredetű; jelentése: bujdosó, menekült, idegen.

HAJNA
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: hajnal.

HAJNALKA
– a Hajna kicsinyítőképzős formája.

HANGA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

HANNA
1. – a Johanna rövidült formája;
2. – az Anna eredeti formájának felújítása.

HARMATKA
– magyar eredetű; jelentése: harmat.

HAVASKA
– magyar eredetű; jelentése: tavaszi virág.

HEDDA
– a Hedvig germán rövidítése.

HEDVIG
– német eredetű; jelentése: harc.

HÉLA
– a Heléna név rövidüléséből.

HELÉN
– a Heléna angol és francia formájából.

HELÉNA
– görög eredetű; jelentése: vitás. (talán: nap, hold.)

HELGA
– germán eredetű; jelentése: egészséges, boldog.

HELKA
– magyar eredetű; jelentése: egy balatoni rege tündérneve.

HELLA
– a Helga alakváltozata és a Heléna német rövidülése.

HENRIETT
– francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HENRIETTA
– francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HÉRA
– görög eredetű; jelentése: megőrző, megóvó, védelmező.

HERMINA
– német eredetű; jelentése: hadi nő.

HERTA
1. – Nerthus germán istenség nevének téves olvasatából.
2. – a Her- és -Hert- kezdetű német nevek becézőjéből önállósult. jelentése: merész, bátor.

HILÁRIA
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.

HILDA
– német eredetű; jelentése: harc, harcosnő.

HÓFEHÉRKE
– magyar eredetű; jelentése: a Grimm testvérek meséje nyomán.

HOLDA
– német eredetű; jelentése: kedves, jóindulatú, készséges.

HONÓRIA
– latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

HORÁCIA
– latin eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.

HORTENZIA
– latin eredetű; jelentése: kerti virág.

HÓVIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

HUBERTA
– német-latin eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

IBOLYA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

IDA
– germán eredetű; jelentése: tevékeny, serény.

IDUNA
– germán eredetű; jelentése: az örök ifjúság istennőjének nevéből.

IFIGÉNIA
– görög eredetű; jelentése: a hitregebeli mükénei királylány nevéből.

IGNÁCIA
– latin eredetű; jelentése: tűz.

ILA
– az Ilona rövidített, -a kicsinyítőképzős formája.

ILDIKÓ
– germán eredetű; jelentése: harcos.

ILKA
– az Ilona rövidített, -ka kicsinyítőképzős formája.

ILMA
– Vörösmarty Mihály névalkotása az Ilona és a Vilma nevekből.

ILONA
– a Heléna régi magyarosodott alakváltozata.

IMELDA
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

IMOLA
– ismeretlen eredetű; jelentése: mocsár, hínár, vizes terület.

INDIRA
– indiai eredetű; jelentése: Indira Ghandi nevéből.

INEZ
– az Ágnes spanyol formája.

INGE
– germán eredetű; jelentése: Ingwio istenség + védelem.

INGRID
– germán eredetű; jelentése: Ingwio isten által oltalmazott lovasnő.

IRÉN
– görög eredetű; jelentése: béke.

IRINA
– az Irén szláv alakváltozata.

IRINGÓ
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

ÍRISZ
– görög eredetű; jelentése: szivárvány, nőszirom.

IRMA
– az Irm- kezdetű germán női nevek önállósult becézője.

ITALA
– olasz eredetű; jelentése: Itália tartományból való nő.

IVÁNA
– az Iván férfinév nőiesítése.

IVETT
– francia eredetű; jelentése: júdeai.

IVETTA
– az Ivett latinos formája.

IVONN
– az Ivó férfinév francia női párja.

IZA
– az Izabella, Izolda önállósult német becézője.

IZABELLA
– az Elisabeth (Erzsébet) spanyol módosulata.

IZIDÓRA
– görög eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.

IZMÉNE
– görög eredetű; jelentése: vágyakozást ébresztő, bájos, kecses, vonzó nő.

IZOLDA
– kelta-német eredetű; jelentése: vas; tevékenykedni, rendelkezni.

JÁCINTA
– görög eredetű; jelentése: a virág maga.

JAKOBINA
– héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

JANINA
– a János férfinév német Jan formájának latinos nőiesítése.

JANKA
– a János rövidített, becézett formája (eredetileg férfinévként volt használatos).

JARMILA
– cseh eredetű; jelentése: tavasz + kedves.

JÁZMIN
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

JELLA
– a Gabriella önállósult német becézője.

JERNE
– az Irén régebbi magyar változata.

JETTA
– a Henriett önállósult német becézője.

JOHANNA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

JOLÁN
– Dugonics András névalkotása. jelentése: jó leány (magyar); a viola virága (görög).

JOZEFA
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JOZEFINA
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JÓZSA
– a János és a József becézője a Jozefa és Jozefina nevek magyarítására.

JUDIT
– héber eredetű; jelentése: Judeából származó nő.

JÚLIA
– latin eredetű; jelentése: Juliusz nemzetségéhez tartozó.

JULIANNA
– latin eredetű; jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.

JULIETTA
– a Júlia önállósult francia becézője.

JUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: igazságos.

JUTTA
– a Judit német és dán alakváltozata.

KALLIOPÉ
– görög eredetű; jelentése: szép szavú.

KALLISZTA
– görög eredetű; jelentése: a legszebb.

KÁMEA
– olasz-magyar eredetű; jelentése: domborúan vésett kő.

KAMÉLIA
– olasz-újlatin-magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

KAMILLA
– latin eredetű; jelentése: nemesi születésű.

KANDIDA
– latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.

KARINA
1. – olasz eredetű; jelentése: csinos nő.
2. – a Katalin svéd formájának továbbképzése.
3. – a Katalin dán formájából.

KARMÉLA
– a Kármen olasz változatából.

KARMELINA
– a Karméla továbbképzése.

KÁRMEN
– héber-spanyol eredetű; jelentése: kert.

KAROLA
– latin-germán eredetű; jelentése: legény, fiú.

KAROLINA
– a Karola továbbképzése.

KATA
– a Katalin magyar rövidüléséből önállósult.

KATALIN
– egyiptomi-görög-német-magyar eredetű; jelentése: korona; mindig tiszta.

KATINKA
– a Katalin magyar becézőjéből önállósult.

KATÓ
– a Katalin rövidült, kicsinyítőképzős formája.

KERUBINA
– héber-latin-magyar eredetű; jelentése: angyalok.

KILIÁNA
– kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

KINCSŐ
– Jókai Mór névalkotása; jelentése: számomra ő a kincs.

KINGA
– a Kunigunda régi magyar becézőjéből önállósult.

KÍRA
– görög-szláv eredetű; jelentése: úr, uralkodó.

KISANNA
– az Anna erdélyi becézőjéből önállósult

KITTI
– a Katalin angol becézőjéből önállósult.

KLÁRA
– latin eredetű; jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres, kitűnő, jeles.

KLARISSZA
– a Klára latinos továbbképzése.

KLAUDETTA
– a Klaudia olasz becézőjéből önállósult.

KLAUDIA
– latin eredetű; jelentése: a Claudius nemzetség nőtagja.

KLEMENTINA
– latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.

KLEOPÁTRA
– görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége.

KLIÓ
– görög eredetű; jelentése: hírnök.

KLOTILD
– germán eredetű; jelentése: a dicsőségért harcoló nő.

KOLETTA
– a Nikoletta rövidüléséből önállósult.

KOLOMBINA
– latin-olasz eredetű; jelentése: hímgalamb.

KONKORDIA
– latin eredetű; jelentése: egyetértés.

KONSTANCIA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

KONSTANTINA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

KORDÉLIA
– latin-angol eredetű; jelentése: szívecském.

KORINNA
– latin-angol-német eredetű; jelentése: szívecském.

KORNÉLIA
– latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.

KOZIMA
– görög-olasz-német eredetű; jelentése: szabályszerű, rendes.

KRISZTA
– a Krisztina önállósult becézőjéből.

KRISZTINA
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KRIZANTA
– görög-latin eredetű; jelentése: margitvirág, aranyvirág, margaréta.

KUNIGUNDA
– német-latin-magyar eredetű; jelentése: nemzetség + harc.

LADISZLA
– szláv-latin eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

LAMBERTA
– német eredetű; jelentése: országszerte híres.

LARINA
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

LAURA
– latin eredetű; jelentése: babérfa, babérkoszorú.

LAVÍNIA
– latin eredetű; jelentése: Lavinium városából való nő.

LEA
– héber eredetű; jelentése: vadtehén, antilop.

LÉDA
– görög eredetű; jelentése: a görög hitregebeli Lakedimón királyának felesége.

LEJLA
– perzsa-angol eredetű; jelentése: sötét hajú.

LELLE
– finnugor-magyar eredetű; jelentése: lélek, lélegzik; kürtös, kürtfúvó.

LÉNA
– a Heléna, Magdaléna utótagjának önállósulása.

LENKE
– a Lenchen (Helene és Magdalene német becézője) magyarító fordítása.

LEONA
– görög-latin eredetű; jelentése: oroszlán.

LEONARDA
– germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEONÓRA
– az Elenonóra önállósult becézője.

LEONTINA
– latin eredetű; jelentése: Leontini itáliai városból való férfi.

LEOPOLDINA
– germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

LETÍCIA
– latin eredetű; jelentése: öröm, vidámság, szépség, kellem, báj.

LEVENDULA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

LIA
1. – a Lea alakváltozata;
2. – a Kornélia, Júlia önállósult becézője.

LIÁNA
– a Julianna önállósult becézője.

LÍCIA
– a Felícia önállósult becézője.

LÍDIA
– görög eredetű; jelentése: az ókori Lídiából való nő.

LILI
– a Lilian, Caroline, Elisabeth német és angol becézőjéből önállósult.

LILIÁNA
– angol eredetű; jelentése: liliom.

LILLA
– a Lídia és Lívia régi magyar becézőjéből önállósult.

LINA
– a Karolina becézőjéből önállósult.

LINDA
– német eredetű; jelentése: hársfából készült pajzs; kígyó.

LÍVIA
– latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.

LIZA
– az Elisabeth becézőjéből önállósult.

LIZANDRA
– spártai eredetű; jelentése: híres spártai hadvezér nevéből.

LOLA
– spanyol eredetű; jelentése: erős asszony.

LOLITA
– a Lola spanyol becézőjéből.

LORETTA
– a Laura és a Leonóra olasz továbbképzése.

LUCA
– a Lúcia régi magyar formája.

LÚCIA
– latin eredetű; jelentése: virradatkor, hajnalhasadáskor született.

LUDMILLA
– szláv eredetű; jelentése: a nép körében kedvelt, közkedvelt, népszerű.

LUDOVIKA
– germán-ófrancia-latin eredetű; jelentése: hírnév + háború.

LUJZA
– a francia Louise magyarosított formája.

LUKRÉCIA
– latin eredetű; jelentése: megnyerő, vonzó.

MABELLA
– latin-angol-germán eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

MADLÉNA
– a Magdolna latinosított formája.

MAGDA
– a Magdaléna önállósult becézője.

MAGDALÉNA
– arámi-héber eredetű; jelentése: torony, bástya; Magdala városából származó nő.

MAGDOLNA
– a Magdaléna magyarosodott alakváltozata.

MAHÁLIA
– héber eredetű; jelentése: gyengédség, szelídség.

MAJA
1. – a római Maja istennő nevéből;
2. – a Mária és Marianna német becézőjéből.

MALVIN
– germán eredetű; jelentése: a jog barátja.

MÁLYVA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

MANDA
– a Magdolna szláv (Mandalena) becézőjéből önállósult.

MANFRÉDA
– német eredetű; jelentése: erélyes, férfias, védelmező.

MANNA
1. – a Mária magyar becézőjéből önállósult;
2. – a Hermanna fríz becézője.

MANON
– a Mária francia becézőjéből önállósult.

MANUÉLA
– az Emanuéla rövidülése.

MARA
– a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.

MARCELLA
– latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.

MARCELLINA
– latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.

MARGARÉTA
– görög eredetű; jelentése: gyöngy.

MARGIT
– a Margaréta régi magyaros formája.

MARGITA
– a Margit régebbi magyar változata.

MARGÓ
– a Margit rövidített, kicsinyítőképzős formája.

MÁRIA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MARIANN
– latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához tartozó.

MARIANNA
– latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához tartozó.

MARICA
– a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.

MARIETTA
– a Mária olasz továbbképzése.

MARINA
1. – a Mária továbbképzése;
2. – latin eredetű; jelentése: tengeri, tengerből jövő, tengerhez tartozó, tengerész.

MARINELLA
– a Marina olasz továbbképzése.

MARINETTA
– a Marina olasz továbbképzése.

MARION
– a Mária francia alakváltozata.

MARIÓRA
– a Mária román kicsinyítőképzős formája.

MARITA
– a Mária olasz becéző alakja.

MARLÉNE
1. – a Magdolna egyik holland formájából, a Marleene névből;
2. – a Maria és Helene nevek összevont alakja.

MÁRTA
– héber eredetű; jelentése: úrnő.

MARTINA
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

MASA
– a Mária orosz becézőjéből.

MATILD
– német eredetű; jelentése: hatalom + harc.

MÁTKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga (jegyes).

MAURA
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

MAURÍCIA
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

MAXIMILLA
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MEDÁRDA
– latin-német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.

MÉDEA
– görög eredetű; jelentése: bölcs asszony.

MELÁNIA
– görög eredetű; jelentése: fekete, sötét.

MELINA
– germán-latin eredetű; jelentése: erőfeszítés, védelem.

MELINDA
– D’Ussieux francia író névalkotása.

MELIÓRA
– latin-angol eredetű; jelentése: jobb, derekabb, ügyesebb.

MELITTA
– görög eredetű; jelentése: méh, szorgalmas.

MERCÉDESZ
– spanyol eredetű; jelentése: fogolykiváltó.

METELLA
-a Metta olasz továbbképzése.

METTA
– a Matild holland formája.

MIA
– a Mária több nyelvű rövidülése.

MIETTA
– a Mária olasz becézőjéből önállósult.

MIHAÉLA
– héber-germán eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

MIKOLT
– Kézai Simon névalkotása.

MILDA
1. – német eredetű; jelentése: szelíd, elnéző, jóakaratú;
2. – a Mild- kezdetű német női nevek önállósult becézője.

MILÉNA
– a Maria és az Elena ill. a Maria és a Maddalena olasz összevonása.

MILETTA
– a Miléna önállósult becézője.

MILICA
– a Ludmilla, Miléna, Milina szláv becézőjéből önállósult.

MILLA
– a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósulása.

MIMÓZA
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

MINNA
– a német Hermina és Vilhelmina önállósult becézője.

MÍRA
1. – latin eredetű; jelentése: csodálatos;
2. – a Mirabella becézőjének önállósulása.

MIRABELLA
– latin eredetű; jelentése: csodálatos

MIRANDA
– latin eredetű; jelentése: csodálatos.

MIRANDELLA
– a Miranda olasz továbbképzése.

MIRANDOLA
– a Miranda olasz továbbképzése.

MIRANDOLÍNA
– a Mirandola olasz továbbképzése.

MIRELLA
– a Míra olasz becéző továbbképzése.

MIRJAM
– a Mária eredeti héber formája.

MIRTILL
– görög-francia eredetű; jelentése: mirtuszfa, áfonya.

MODESZTA
– latin eredetű; jelentése: szerény, szelíd, megfontolt, szemérmes, tisztességes.

MÓNIKA
1. – görög eredetű; jelentése: magányos, egyedül élő;
2. – latin eredetű; jelentése: intő, figyelmeztető, tanító;
3. – karthágói-pun eredetű; jelentése: istennő.

MORELLA
– latin eredetű; jelentése: eper, szeder.

MURIEL
– kelta-angol-normandiai eredetű; jelentése: ragyogó, mint a tenger.

NADIN
– orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.

NADINKA
– a Nadin magyar és szláv kicsinyítőképzős formája.

NÁDJA
– orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.

NANDA
– a Fernanda önállósult rövidülése.

NANETT
– az Anna önállósult francia becézője.

NAÓMI
– héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.

NAPSUGÁR
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

NÁRCISZ
– görög eredetű; jelentése: a virág maga.

NATÁLIA
– latin eredetű; jelentése: Jézus születésnapja.

NATASA
– a Natália orosz becézőjéből önállósult.

NAUZIKA
– görög eredetű; jelentése: híres hajós.

NEDDA
– olasz eredetű; jelentése: tisztázatlan.

NEFELEJCS
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

NELLI
– az Eleonóra, Heléna, Kornélia angol becézőjéből önállósult.

NERINA
– görög eredetű; jelentése: nedves, vizes.

NESZTA
– az Anasztázia magyar becézőjéből önállósult.

NETTA
– a -netta, -nette és -neta végű női nevek önállósult becézője.

NIKÉ
– görög eredetű; jelentése: győzelem.

NIKODÉMIA
– görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.

NIKOLA
– görög-német eredetű; jelentése: győzelem + nép.

NIKOLETTA
– a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.

NIKOLETT
– a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.

NILLA
– a -nilla végű női nevek olasz becézője.

NINA
– több női név (pl.: Anna, Johanna, Antonina, stb.) rövidült becéző formája.

NINETTA
– a Nina olasz kicsinyítő továbbképzése.

NOÉMI
– héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.

NÓRA
– az Eleonóra és a Honóra rövidülése.

NORBERTA
– német eredetű; jelentése: északi fény.

NORINA
– a Nóra olasz becéző továbbképzése.

NORMA
– latin-angol eredetű; jelentése: zsinórmérték, irányvonal, vezérfonal.

NYESTE
– magyar eredetű; jelentése: nyest.

ODETT
– a német Oda, Uta, Ute, nevek francia kicsinyítőképzős formája.

ODÍLIA
– német-latin eredetű; jelentése: gazdag.

OFÉLIA
– görög eredetű; jelentése: segítség, segély, nyereség.

OKTÁVIA
– latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

OLGA
– a Helga orosz formájából.

OLIMPIA
– görög eredetű; jelentése: égi, mennyei, isteni.

OLINDA
– német eredetű; jelentése: birtok + harc; birtok + varázsvessző.

OLÍVIA
– latin eredetű; jelentése: olajfa.

ORÁLIA
– latin-olasz-spanyol eredetű; jelentése: partvidéki.

ORCHIDEA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

ORGONA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

ORIÁNA
– latin eredetű; jelentése: Uria városából való.

ORSIKA
– az Orsolya rövidített és kicsinyítőképzős származéka.

ORSOLYA
1. – latin eredetű; jelentése: kis medve;
2. ófelnémet-latin eredetű; jelentése: ló, paripa.

OSZVALDA
– német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.

OTÍLIA
– német eredetű; jelentése: öröklött vagyon.

OXÁNA
– a Xénia orosz formájából.

ÖRSI
– magyar eredetű; jelentése: hős.

ŐSZIKE
– magyar eredetű; jelentése: őszi kikirics.

ŐZIKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

PÁLMA
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

PALÓMA
– spanyol eredetű; jelentése: galamb.

PAMÉLA
– görög eredetű; jelentése: mézzel tele.

PAMÍNA
– Varázsfuvola (Mozart) női főszereplőjének neve.

PANNA
– az Anna becézőjéből önállósult.

PASZTORELLA
– újlatin eredetű; jelentése: pásztorlányka.

PATRÍCIA
– latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.

PAULA
– latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű.

PAULINA
– a Paula továbbképzése.

PELÁGIA
– görög-latin eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

PÉNELOPÉ
– görög eredetű; jelentése: szövetet felfejtő.

PEÓNIA
– latin-magyar eredetű; jelentése: bazsarózsa.

PERPÉTUA
– latin eredetű; jelentése: állhatatos.

PETRA
1. – héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.
2. – a Petronella önállósult becézője.

PETRONELLA
– latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő, szikla.

PETRÓNIA
– latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő, szikla.

PETÚNIA
– indián-magyar eredetű; jelentése: dohány; tölcsérke.

PINTYŐKE
– magyar eredetű; jelentése: az énekesmadár.

PIROSKA
– latin-magyar eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletre méltó.

POLETT
– a Paula francia becéző továbbképzése.

PÓLIKA
– a Polixéna, Apollónia és a Paula magyar becézője.

POLIXÉNIA
– görög eredetű; jelentése: vendégszerető.

POLLI
– az Apollónia és az Apollinária önállósult becézője.

PRISZCILLA
– latin eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletreméltó.

RAFAELLA
– héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

RÁHEL
– héber eredetű; jelentése: bárány.

RAJMUNDA
– germán eredetű; jelentése: okos védő.

RAMÓNA
– germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.

REBEKA
– héber eredetű; jelentése: megkötöző, megigéző, megbabonázó; vagy: jól táplált.

REGINA
1. – latin eredetű; jelentése: királynő;
2. – a Rein- kezdetű német nevek önállósult becézője.

RÉKA
– török-hun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RELINDA
– német eredetű; jelentése: sereg + hársfából készült pajzs.

RELLA
– az Aurélia önállósul magyar becézője.

REMÉNYKE
– orosz-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

RENÁTA
– latin eredetű; jelentése: újjászületett.

RÉTA
– a Margaréta utótagjának önállósulása.

REZEDA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

RIA
– a Mária önállósult becézője.

RIKARDA
– német-spanyol eredetű; jelentése: erős fejedelem.

RITA
– a Margaréta (Margherita) olasz becézőjéből.

RIZA
– a Terézia magyar becézőjéből.

ROBERTA
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

ROBERTINA
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

RODELINDA
– német eredetű; jelentése: dicsőség + hársfából készült pajzs.

ROMÁNA
– latin eredetű; jelentése: római.

ROXÁNA
– perzsa-görög eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RÓZA
– latin eredetű; jelentése: rózsa.

ROZÁLIA
– a Róza olaszos továbbképzése.

ROZALINDA
– német eredetű; jelentése: paripa + hársfából készült pajzs.

ROZAMUNDA
– német eredetű; jelentése: paripa + védelem, oltalom.

ROZANNA
– a Rosa és az Anna olasz összevonása.

ROZINA
– a Róza -ina képzős származéka.

ROZITA
– a Rosa spanyol becézőjéből önállósult.

ROZMARIN
– magyar eredetű; jelentése: rozmaring.

ROZVITA
– német eredetű; jelentése: erejéről híres.

RÓZSA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

RUBINA
– latin eredetű; jelentése: a drágakő maga.

RUDOLFINA
– német eredetű; jelentése: dicső farkas.

RUFINA
– latin eredetű; jelentése: vörös.

RUSZALKA
– a Rozália szláv becézőjéből önállósult.

RUSZLÁNA
– török-tatár-orosz eredetű; jelentése: oroszlán.

SÁBA
– héber eredetű; jelentése: megtérített.

SAMUELLA
– héber-latin eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁRA
– héber eredetű; jelentése: hercegnő, uralkodónő.

SAROLT
– török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét.

SAROLTA
1. – török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét;
2. – a Charlotte név magyarosítása.

SEHEREZÁDÉ
– az Ezeregyéjszaka meséi című arab mesegyűjtemény főhősnőjének nevéből.

SEJLA
– a Cecília angol formájának (Sheila) önállósult becézője.

SKOLASZTIKA
– latin eredetű; jelentése: az iskolához tartozó, tanító, tanuló.

STEFÁNIA
– latin eredetű; jelentése: virágkoszorú.

STELLA
– latin eredetű; jelentése: csillag.

SUDÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: sudár.

SUGÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: sugár.

SZABINA
– latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó.

SZALÓME
– héber eredetű; jelentése: Sion békéje.

SZALVIA
– latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

SZAMANTA
– héber eredetű; jelentése: Isten neve, Isten meghallgatott.

SZANDRA
– az Alexandra olasz becézőjéből.

SZAVÉTA
– az Erzsébet román becézőjéből.

SZEDERKE
– magyar eredetű; jelentése: szeder.

SZELLŐKE
– magyar eredetű; jelentése: szellő.

SZEMIRÁMISZ
– arab-görög eredetű; jelentése: Asszíria királynőjének nevéből.

SZEMŐKE
– magyar eredetű; jelentése: szemecske, apróság, kicsike; nagy szemű, szép szemű.

SZENDIKE
– magyar eredetű; jelentése: szende.

SZENDILE
– magyar eredetű; jelentése: szende.

SZÉNIA
– a Xénia alakváltozata.

SZERAFINA
– héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes.

SZERÉNA
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

SZIBILLA
– Apollón isten papnőinek nevéből.

SZIDÓNIA
– föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.

SZILÁRDA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

SZILVÁNA
– latin eredetű; jelentése: erdő.

SZILVIA
– latin eredetű; jelentése: erdő.

SZIMÓNA
– héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

SZIMONETTA
– a Simon olasz kicsinyítőképzős női párja.

SZIRÉN
– görög eredetű; jelentése: halfarkú női alak.

SZIRONKA
– magyar eredetű; jelentése: szirom.

SZÓFIA
– görög eredetű; jelentése: ügyesség.

SZOFRÓNIA
– görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZONJA
– a Zsófia orosz becézőjének németes formája.

SZONÓRA
– latin eredetű; jelentése: csengő hangú.

SZORINA
– francia-román eredetű; jelentése: vörös hajú.

SZÖRÉNKE
– a Szörény férfinév női párja.

SZTELLA
– latin eredetű; jelentése: csillag.

SZULAMIT
– héber eredetű; jelentése: az Énekek énekének nőalakjának nevéből.

SZULTÁNA
– török eredetű; jelentése: fejedelem.

SZVETLÁNA
– orosz eredetű; jelentése: virág.

TÁBITA
– arameus eredetű; jelentése: őz, gazella.

TÁLIA
– görög eredetű; jelentése: a színjátszás istennőjének nevéből.

TAMARA
– héber eredetű; jelentése: datolyapálma.

TANÁZIA
– az Atanázia önállósult becézője.

TÁNYA
– orosz eredetű; jelentése: bálkirálynő.

TARZÍCIA
– görög-latin eredetű; jelentése: bátor.

TATJÁNA
– latin-orosz-német-magyar eredetű; jelentése: Tatius családjához tartozó.

TAVASZKA
– magyar eredetű; jelentése: tavasz.

TEA
– a Dorothea (Dorottya) önállósult német becézője.

TEKLA
– görög eredetű; jelentése: Isten dicsősége.

TELMA
– angol eredetű; jelentése: ápoló, óvó, vigyázó.

TÉMISZ
– görög eredetű; jelentése: használati mód, természetes jog, rendelet, rendelkezés.

TÉNIA
– az Antónia rövidült változata.

TEODOLINDA
– német eredetű; jelentése: nép + kígyó (mint a titkos tudás jelképe); hársfából készült pajzs.

TEODÓRA
– görög-német eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TEODÓZIA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TEOFÁNIA
– görög eredetű; jelentése: Isten megmutatkozott.

TEOFILA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje, Istent kedvelő.

TEÓNIA
– görög eredetű; jelentése: Istenhez tartozó.

TERCIA
– latin eredetű; jelentése: leánynak született harmadik gyermek.

TERÉZ
– görög eredetű; jelentése: hőség, forróság, nyár, aratás, szüret; vadászni.

TERÉZIA
– a Teréz latinos továbbképzése.

TESSZA
– az angol Theresa önállósult becézője.

TÉTISZ
– görög eredetű; jelentése: a tengeristen egyik leányának nevéből.

TICIÁNA
– latin eredetű; jelentése: Titus családjához tartozó.

TILDA
– a Matild és a Klotild német becézője.

TILLA
– a Matild és az Otília német önállósult rövidülése.

TÍMEA
– görög-magyar eredetű; jelentése: jó + tisztelet.

TIMÓTEA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten becsülője.

TINA
– a -tina, -tine végű női nevek önállósult német becézője.

TÍRIA
– görög eredetű; jelentése: Thyros szigetéről való nő.

TITÁNIA
– görög eredetű; jelentése: hitregebeli név.

TITANILLA
– a Titánia latin kicsinyítőképzős származéka.

TÓBIA
– héber eredetű; jelentése: Jahve jó.

TOSZKA
– olasz eredetű; jelentése: toszkánai nő.

TULIPÁN
– perzsa-oszmán-török-olasz-német-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

TÜNDE
– Vörösmarty Mihály névalkotása a tündér szóból.

ULJÁNA
– a Julianna orosz formájából.

ULLA
– a német Ulrike és az Ursula önállósult becézője.

ULRIKA
– német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

URÁNIA
– görög eredetű; jelentése: égi.

URBÁNA
– latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias.

URZULINA
– az Ursula (Orsolya) latin képzős származéka.

ÜDVÖSKE
– magyar eredetű; jelentése: üdvös.

VALENTINA
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALÉRIA
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VANDA
1. – lengyel eredetű; jelentése: vend nő;
2. – a Wendel- kezdetű német női nevek önállósult becézője

VANESSZA
– Jonathan Swift névalkotása.

VASZÍLIA
– görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.

VELMIRA
– szláv eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + béke.

VENDELINA
– német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

VERA
1. – a Veronika becézőjéből önállósult;
2. – a német Verena önállósult becézője;
3. – szláv eredetű; jelentése: hit;
4. – latin eredetű; jelentése: igaz, igazat mondó, igaz beszédű.

VERBÉNA
– latin eredetű; jelentése: szentelt helyen szedett fű vagy ág.

VERÉNA
1. – német eredetű; jelentése: tartózkodó, félénk;
2. – a Veronika német becézőjéből.

VERITA
– a Ver- kezdetű női nevek spanyolos rövidített, becézett formája.

VERON
– a Veronika önállósult magyar becéző rövidülése

VERONIKA
1. – görög-latin eredetű; jelentése: győzelmet hozó;
2. – latin-görög eredetű; jelentése: igaz + ikon.

VÉTA
– héber-szláv eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

VETÚRIA
– latin eredetű; jelentése: idős, koros.

VIKTÓRIA
– latin eredetű; jelentése: győzelem.

VIKTORINA
– a Viktor férfinév latin továbbképzése.

VILHELMINA
– latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

VILJA
– finn eredetű; jelentése: gazdagság, jóság.

VILMA
– latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

VINCENCIA
– latin eredetű; jelentése: győztes.

VIOLA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

VIOLETTA
– a Viola olasz kicsinyítőképzős származéka.

VIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

VIRGÍLIA
– latin eredetű; jelentése: vékony zöld ág.

VIRGÍNIA
– latin eredetű; jelentése: lány, hajadon.

VÍTA
– latin-magyar eredetű; jelentése: életem, életkém.

VITÁLIA
– latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.

VITOLDA
– német-latin eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.

VIVIÁNA
– latin eredetű; jelentése: eleven, élő.

VIVIEN
– a Viviána angol változata.

VULFIA
– német-latin eredetű; jelentése: farkasként harcoló nő.

XAVÉRIA
– latin eredetű; jelentése: Xavér községből való.

XÉNIA
– görög eredetű; jelentése: vendég.

ZAKÁRIA
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.

ZAMFIRA
– román eredetű; jelentése: zafír.

ZDENKA
– a Szidónia szláv megfelelőjéből.

ZELLA
– német eredetű; jelentése: a terem védőnője.

ZELMA
– héber-latin eredetű; jelentése: az Istenség védelme alatt álló nő.

ZELMIRA
– női név Rossini és Gluck operáiból.

ZIA
– a -zia végű női nevek végének becéző önállósulása.

ZÍLIA
– a német Zilly névnek és a Cecíliának latinosított formája.

ZINA
– latin eredetű; jelentése: rózsa.

ZINAJDA
– görög-orosz eredetű; jelentése: Zeuszhoz tartozó.

ZITA
1. – a Felicitás német rövidüléséből;
2. – latin-német eredetű; jelentése: sebes, gyors.

ZOÉ
– görög eredetű; jelentése: élet.

ZÓJA
– szláv eredetű; jelentése: élet.

ZOLNA
– Vörösmarty Mihály névalkotása.

ZOLTÁNA
– török-latin eredetű; jelentése: fejedelem.

ZOMILLA
– tisztázatlan eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZÓRA
– szláv eredetű; jelentése: hajnal.

ZÖLDIKE
– magyar eredetű; jelentése: a növény neve.

ZULEJKA
– arab eredetű; jelentése: hercegnő.

ZSAKLIN
– francia eredetű; jelentése: csaló.

ZSANETT
– a Johanna francia alakváltozata.

ZSANNA
– a Johanna orosz alakváltozata.

ZSENI
– francia eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.

ZSERALDINA
– francia eredetű; jelentése: dárda, hatalom.

ZSÓFIA
– görög eredetű; jelentése: bölcsesség.

ZSÓKA
– az Erzsébet női név Erzsóka becézőjének további rövidülése.

ZSUZSA
– a Zsuzsanna magyar rövidülése.

ZSUZSANNA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: liliom.